Kövess facebook-on

Napló archívum

2017 (2)
2014 (4)
2013 (4)
2012 (6)

Egy tanulságos lóvásárlás története




Sok-sok menhelyezős év, és sok-sok mentett ló után idénre eltarthatóvá zsugorodott a lóállomány. A hozzám közel állókból páran szívesen tanulnának lovagolni, ámde a maradék lóállomány erre limitáltan alkalmas, ezért úgy döntöttem, hogy veszünk egy lovat.

Bő negyed évszázada lovazom, sok mindent volt szerencsém látni és megélni. Ezúttal önző dög akartam lenni, és olyan lóra vágytam, akit használni (igen, HASZNÁLNI) tudunk, örömünket leljük a vele töltött időben, munkában – és cserébe nyilván maximálisan jól tartjuk, szeretjük, ésatöbbi. Egy biztos: nem akartam többé felelősséget vállalni egy olyan roncs lóért, akihez korábban semmi közöm nem volt, így a vásárlás előtt mindenképpen akartam állatorvosi véleményt kérni.

Milyen lovat vegyünk? Tökéletes lovat nyilván nehéz találni, no meg kinek mi a tökéletes. Megjegyzem, anno több majdnem tökéletes lovat ismertem - legfőbb hibájuk az volt, hogy nem én voltam a gazdájuk, és ha voltak is ilyen irányú ambícióim, nem valósulhattak meg. De évekig volt szerencsém dolgozni olyan lovakkal, akikkel élmény volt terepre menni (akár több hónapos kihagyás után is), lehetett lovagoltatni rajtuk kezdő gyerekeket, haladó felnőtteket, jól teljesítettek távlovas versenyeken, és mindehhez birkaszelídek és makkegészségesek voltak.

Némi töprengés után az alábbi irományt fogalmaztam meg:

"Kedves lovas ismerősök, a segítségeteket szeretném kérni, ugyanis HOBBILOVAT KERESÜNK. Nem égetően sürgős a dolog, és az apróhirdetésekben szereplő ismeretlen lovak lecsekkolására nincs kapacitásom (se jogsim, se autóm), de hátha Ti tudtok egy olyan lóról, ami tényleg megfelel a követelményeknek, és jó szívvel meritek ajánlani.

A kritériumok:
-kanca vagy herélt
-6 évtől felfelé
-marmagasság 155-től felfelé (jó lenne, ha az én 186 centimmel is pironkodás nélkül fel lehetne ülni rá)
-fajta, szín mindegy
-legyen lóútlevele és vérvizsgálata
-lehetőleg Budapest 100 km-es körzetén belül legyen
-a gazdinak ne okozzon problémát, ha kérdezek/fotót-videót kérek, mert nem tudok minden hiperszupernek mondott lovat kipróbálni.

Univerzális családi lovat keresünk, amin tizenkevés éves leányzók is biztonsággal taníthatók, és később terepre kivihetők. Ennek megfelelően a lóval lehessen bent normálisan dolgozni, és legyen rutinos, kiegyensúlyozott terepen is. A legeslegeslegjobb az lenne, ha megbízhatóan dolgozna egyesfogatban, ill. nagyobb súlyú kezdő lovas alatt is.
Kicsitköhög, kicsitsánta lovak köszönöm, nem érdekelnek, olyan már van. Olyat se szeretnék, ami "családi környezetben, gyerekek között" nőtt fel egykeként egy 20 nm-es karámban, vagy két évesen már szuperül ment terepen, vagy csak azért működik megbízhatóan, mert napi tíz órában zakatol a vendégek alatt és ki van húzva a bele. Nem szeretnék sokat, de tartok tőle, hogy így sem lesz könnyű - egy normálisan felnevelt és belovagolt, jól szocializált, egészséges, jóindulatú lovat keresünk, cserébe életfogytig tartó legelős tartást, lótársaságot, gondos odafigyelést biztosítunk.

Ha van ötletetek, előre is köszönöm.
(Megosztani nem kell, mert nem sürgős a dolog, plusz első körben a szűkebb ismeretségi kör tippjeire lennék kiváncsi, és az ismerős ismerősének az ismerőse már nem olyan jó referencia. Ha esetleg mégis van hiperszuper "külsős" ötlet, a mailcímem papirmusztang@gmail.com)"

Jelentkezett is egy ismerős (lovastanya-tulajdonos, állatorvos, lótenyésztő, ergo hozzáértő), hogy nála van bértartásban egy számunkra nagyon ígéretes ló, tökéletesen illik rá a leírás, annyi a különbség, hogy nincs bekocsizva (az speciel már csak a hab lett volna a tortán.) 14 éves, nagy termetű herélt, legelős tartásban van, abrak nélkül is remekül működik, militaryztak meg rajtengedélyvizsgáztak vele. Hú, ez nekünk még sok is tudásban, meg valószínűleg árban is, mondtam én (hozzátéve, hogy szánalmasnak érzem, hogy az emberek zöme max. 250.000 Ft-ért akar fullextrás lovat venni.) Áá, nem az ár számít, mondá az ismerős, mindenképpen jó helyre szeretnék eladni, az a fő szempont – nagyon szeretik, csak azért válnak meg tőle, mert a gyerekeknek vettek sportcélra alkalmasabb hátasokat, és ezt a lovat így már nem használják.

Kértem képeket, nagy szívfájdalmamra csak ugrósokat kaptam, felállítottat nem, pedig nagyon örültem volna neki, mániákus képelemző vagyok. Felvettem a kapcsolatot a gazdikkal is, akik végtelenül szimpatikusak voltak, felajánlották azt is, hogy eljönnek értünk kocsival, hogy megkönnyítsék a lónézést. A kérdésemre, miszerint mennyit kérnek a lóért (ne raboljuk egymás idejét, ha úgysem tudjuk kifizetni) az volt a válasz, hogy kölcsönös szimpátia esetén úgyis megegyezünk, előbb nézzük meg, ha érdekel. Felállított képet továbbra sem kaptam, viszont meg tudtam nézni videón egy régebbi military versenyét – itt annyit láttam, hogy alkatát és mozgását tekintve valóban nem egy született militaryló, viszont nagyon jó fej, hatalmas szíve van, segít a lovasának. És ez nekünk jó.

Időpontot egyeztettünk a megnézéshez, odamentünk – és amikor megláttam a lovat, legszívesebben sikítva-zokogva elszaladtam volna. A továbbra is nagyon szimpatikus gazdik kötőfékszárának végén ott  állt egy hatalmas, förtelmesen izomszegény/rosszul izmolt, pontyhátú, pocsék végtagállású, burkolt lábú, tündéraranyos ábrázatú ló. Köpni-nyelni nem tudtam, és miután nem akartam megbántani a gazdikat, és valóban elszoktam a nagy lovaktól, (a 160 cm nekem bőven elég), a szörnyülködésemet gyorsan eltereltem ebbe az irányba – hú, de nagy. A mellső lábain patkolva volt, rá is kérdeztem, ez szükséges-e (több szempontból sem akarok patkolásra szoruló lovat) – nem, nem muszáj patkolni, korábban is mezítlábas volt, csak most mittudoménmilyen apropóból felütötték. Oké.

Felnyergelték, az egyik kislány felült rá és megmutatta mindhárom jármódban – ahhoz képest, hogy az alkatából mennyit néztem volna ki, a ló egész jól mozgott (hangsúlyozom, ahhoz képest.) Felültem, elfogadtam az instrukciókat, hogy pálca kell hozzá (és tényleg). Kicsit rázattam magam, rettenetesen szenvedtem a nyeregben, mert eleve rutintalan lóvásárló vagyok - utáltam, hogy mindenki minket nézett, hogy totál szokatlan volt a ló mozgása már csak a hosszú lábai miatt is, no meg a pontyhát és a többi, jaaaj...  De maximálisan jófejnek bizonyult, előremenni nem sok kedve volt, de érezhetően igyekezett megfelelni az elvárásaimnak, és ez már csak azért is értékelendő volt, mert a gazdik szerint jó ideje nem volt munkában.

Azt kell hogy mondjam, a kipróbálás több mint komolytalan volt. Leszálltam, kicsit még beszélgettünk a gazdikkal és a lovat ajánló ismerőssel. Óvatoskán megkérdeztem, hogy van-e valami egészségügyi gondja a lónak – némi hörgősséget az ismerős már az ajánláskor említett, de az belefér. Semmi, a farán volt egy durvább sérülése, amiből egy szép nagy heg maradt, meg egyszer fejbe rúgta egy másik ló és annak is látszik a helye, de ennyi. Oké, elköszönünk, „majd jelentkezünk”,  hazamentünk.

A lómustra utáni időszak intenzív tépelődéssel telt. A ló küllemileg szerintem katasztrófa, ha láttam volna róla normális, felállított képet, el sem megyek megnézni, plusz pocsék kondiban van, több hónap munka gatyába rázni. Ugyanakkor az ajánló ismerősben maximálisan megbíztam, lovasember, tenyésztő, állatorvos, évek óta ismeri a lovat, és természetre a ló is nagyon szimpatikus volt. Az utóbbi időkben nagy elánnal vetettem bele magam a biomechanikai ismeretekbe, és lelkesen gyakorlom a különböző nyújtásokat, masszázsokat, ésatöbbiket a meglévő lovakon, laikusságom dacára nagyon is jó eredményekkel. Tulajdonképpen szeretem a kihívásokat, biztos voltam benne, hogy ezen a jószágon, illetve a mozgásán is sokat tudnék javítani... Feltéve, ha tényleg egészséges, ami ilyen külsővel erősen kérdéses. Hosszas tipródás után másnap felhívtam a lovat ajánló ismerőst, és kerek perec elmondtam neki az aggályaimat, ő pedig megnyugtatott: megérti a fenntartásaimat, de a ló teljesen rendben van, és tény hogy nem szép, de ha nem zavar, hogy lesz egy ronda, de szuperjófej lovam, vágjak bele, nem fogom megbánni, és jó lesz olvasnia az örömlovaglásos beszámolókat.

Oké, ő a lovasállatorvos (és erre való tekintettel nem is hívtuk oda a saját dokinkat, mert hát az milyen ciki egy barátilag ajánlott lónál), ő ért hozzá, no meg azt is elmondta, hogy neki az lenne a legjobb, ha nála maradna a ló, mert kapja utána a bértartást, de ha már úgyis eladják, örülne, ha hozzánk kerülne. Nagy levegő, hát akkor rehaboljunk – node mennyiért adnák el? Újból rákérdeztem az árra a gazdiknál, ismét kitérő választ kaptam – a lényeg, hogy jó helyre kerüljön, az ár másodlagos. Konzultáció az ajánló ismerőssel, aki megnyugtat, hogy tényleg a jó hely a legfontosabb. Hiába, hogy a ló ment versenyen meg rajtengedély-vizsgán, én bizony nem  mernék érte 300.000 Ft-nál többet adni (és még azt is komoly aggodalmakkal.) Nem baj, nyugodtan írjam meg a gazdiknak, majd ők eldöntik.

Megírom a 300.000-es ajánlatomat, hamarosan jön a válasz: átbeszélték a dolgot a családdal, és bár a ló ennél lényegesen többet ér, és ez egy nagyon jelképes ár, de legyen így. A pénzt elutalom, az elhozatal időpontját majd egyeztetjük, mivel a volt gazdik szeretnék elhozni, és kicsit bizonytalan, hogy mikor érnek rá úgy, hogy lószállítót is tudjanak bérelni. Annyi kérésem van, hogy a ló mindenképpen patkó nélkül érkezzen, hogy a többi lóval való ismerkedéskor nehogy sérülést okozzon.

Ekkor jön az első meglepetés: nem kéne levenni a patkót, mert a kovács szerint le fog sántulni. Ehhez képest a megnézéskor még úgy volt, hogy gond nélkül elvan mezitláb is, most viszont már nem. Mindegy, megkérem, hogy akkor is patkó nélkül jöjjön a ló, majd a mi kovácsunkkal megbeszélem a dolgot, meg aztán arra is volt már példa a történelemben, hogy egy patkolt lóról levették a vasat és jé, működött úgy is.

Eljött az átszállítás napja, a ló (innentől hívjuk Meláknak, nem ez az eredeti neve, node a diszkréció ugye) rendben megérkezett. Továbbra is végtelenül jófejnek bizonyult, pillanatok alatt összebarátkozott a többi lóval és békésen legelészett. A küllemét továbbra is borzasztónak találtam (reméltem, hogy csak szokatlan volt, ezek szerint nem), de sebaj, rehabilitáció indul. Gondosan körbefényképeztem, hogy pár hónap múlva is lássam, hogy milyen volt. Az érkezése utáni napon pár percre felültem rá, hogy hogy működik az új környezetben – a viselkedésével nem volt semmi gond, de a mozgása ügetésben nem tetszett, no meg semmi izom nem volt a hátán, úgyhogy inkább leszálltam.

Az érkezéskori állapot:










Az elkövetkezendő hónapokban gyakorlatilag nem lovagoltuk, elsősorban azért, mert szerettem volna, ha szed némi izmot a hátára, így aztán volt kézen „gyógytorna”, őrülten gondosan felépített futószáras munka, nyújtás, masszírozás, meg persze fogreszelés. A hátára igazíttattam egy nyerget – a nyergesmester is azt mondta szolid fejcsóválással, hogy erre a lóra ilyen háttal nem kéne még felülni.

Néha jót vigyorogtam magamban azon, hogy kész szerencse, hogy használható lovat akartam, de Melák szépen alakult: rengeteg izmot felszedett, kezdte használni a hátulját, egyre lendületesebben mozgott, nem csak merev háttal-nyakkal zakatolt, a pontyháta is lazult, sőt időnként felszabadult ugrabugrálást rendezett. Ugyanakkor a pozitív változással párhuzamosan egyre inkább azt éreztem, hogy valami nem stimmel.



Kihívtam a közelünkben lévő állatorvosunkat – Melák ekkor enyhe sántaságot mutatott az egyik mellső lábára, és a patakutató fogó is megerősítette, hogy a probléma a talpi szarunál keresendő. Oké, a patkólevétel után ez előfordul, gyulladáscsökkentő, pihenő. Melák 3 hét után nem nyomott az elejére, de továbbra sem tetszett, ahogy ment, ráadásul ahogy újra kezdtem volna vele a munkát, recsegett-ropogott az egész hátulja.

Épp járt nálunk egy másik állatorvosunk, megnézettem vele a lovat, és lám – mindkét hátsó láb  hajlítási próbája pozitív lett, azaz a ló minkét hátsó lábára sánta. Az állatorvos lakonikusan - és jogosan - annyit mondott: mivel használható lovat akartam, ha tehetem, inkább adjam vissza a lovat annak, akitől egészségesként megvettem.

Részemről teljes elkeseredés és önmarcang: hülye voltam, végig rossz előérzetem volt, és ezt az egészet elkerülhettem volna, ha nem vagyok jóhiszemű balek, és az ajánló ismerős szakvéleményét figyelmen kívül hagyva megnézetem a lovat a mi állatorvosunkkal, aki már a lóra nézve is eltanácsolt volna ettől a remek vételtől. Mindegy, a baj már megtörtént, próbáljuk megoldani.

Írtam egy levelet a volt gazdiknak (akik a FB-os fotókon nap mint nap követték, hogy mi újság Melákkal), hogy mi a helyzet: a ló mindkét hátsó lábára sánta, és rettentően sajnálom, hogy így alakult, de miután én bevallottan egészséges, használható lovat akartam, és Melák nem az, így nem szeretném megtartani, és van-e valami javaslatuk a hogyantovábbot illetően (például visszaveszik, hiszen nem egyszer hangoztatták, hogy mennyire áron alul váltak meg tőle.) Azért írtam telefonálás helyett, hogy egyrészt legyen idejük átgondolni a választ, másrészt nem árt, ha az elhangzó infók, reakciók megvannak írásban, de az ex-gazdi azt válaszolta, nem érti, mi a problémám, és különben is miért levelet írogatok, úgyhogy a kérésének megfelelően másnap felhívtam.
Ugyanezt a levelet elküldtem a lovat kiajánló állatorvos ismerősnek is, hogy tudjon a fejleményekről – ő velősen annyit válaszolt, hogy hmmm, sajnálja, és nem érti a dolgot, náluk a ló heti 2-3 alkalommal munkában volt, és nem volt vele gond. Itt én is azt mondtam magamban, hogy hmm, merthogy a megnézéskor többször is elhangzott, hogy a ló jó ideje le lett téve, nem dolgozott.

Az ex-gazdival lebonyolított  telefonhívás akár rövid is konstruktív is lehetett volna, de hosszúra és sehová sem vezetőre sikerült. Én pocsékul éreztem magam – egyrészt nyilván sajnáltam, hogy meg kell válni Meláktól, de nem, nem ilyen lovat akartam, és azt is felvállaltam, hogy én hibáztam: túl azon, hogy nem hallgattam a megérzéseimre, meg kellett volna nézetni a lovat saját dokival, és akkor nem tartanánk itt. Ex-gazdi meg szorgosan értetlenkedett, hogy hát ez a ló rendszeresen használva volt, és simán tudták lovagolni. Oké, de SÁNTA. Két lábra, így legalább kevésbé billeg, de sánta. Ex-gazdi gondosan kerülte, hogy szintén kimondja, a ló valóban sánta volt, vadul hajtogatta, hogy a ló rendszeresen dolgozott. Megtudtam még a továbbiakat:
- az elhozatalkor látottak és a FB-os képek alapján a többi lovam sem nagy szám, „azok sem rúgják szét a karámot” (miért, kéne?...), és „az összes ló közül még így is ő a leghasználhatóbb”. Akkor most a többi lovat is vissza akarom adni??? (Nem, de őket nem is egészséges lóként vettem.)
- mindig hajtogatom, hogy a ló az elhozatalkor izomszegény/rosszul izmolt volt, és ez nem lehet igaz, mert ő orvosként pontosan tisztában van azzal, hogy mielőtt hozzánk került, munkában volt, és attól épül az izom, nálam meg állításom szerint nem volt lovagolva, és attól leépül.
- lehet, hogy kicsit kényelmetlen a mozgása, de akkor a többi lovam is az, azokra sem ülök fel? (Nem, amelyik sánta, arra nem.)
- A ló hobbira tökéletes így is, miért, versenyezni akartunk vele??? (Nem. De ettől még egy sánta lovat nem illik sem használni, sem egészségesként eladni.)

És elhangzottak sokat sejtető-segítő varázsszavak, mondatok:

- ők a lovat az eladással nyugdíjazták (ezt említhették volna nekem is)
- régebben "más stílusban” lovagolták, és hát ennek lehetnek maradandó egészségügyi következményei, de mutassak olyan 14 éves lovat, aminek nincs semmi baja(???) Ja, ők nem soha nem nézették meg, hogy konkrétan mi van vele. De hobbira így is jó.

Nem jutottunk közelebb a megoldáshoz, pedig részemről ez lett volna a cél – ha a ló tényleg olyan hiperszuper, alkalmas hobbira és bagóért kaptam meg, ahogy számtalanszor elhangzott, akkor szerintem kézenfekvő megoldás lett volna, ha visszaveszik az eladási áron és eladják sokkal többért egy sokkal jobb helyre, ahol nem kekeckednek ennyit, a ló meg nyaralt 3 hónapot. Simán vehetik úgy is, hogy egy tudálékoskodó kis hülye vagyok és nekik van igazuk, de én azt gondolom, hogy a ló nem felel meg a keresési feltételeknek, és nem, nem akarom megtartani – nyilván ezt annak jelzem először, akitől vettem (egészségesként, höhö). Tisztában vagyok azzal, hogy nem írtunk szerződést (hiba volt), és azzal, hogy a garanciális idő (60 nap)* is letelt, de tekintve, hogy állítólag szeretik a lovat, jelzem, hogy ez van, és érdekelne, hogy van-e megoldási javaslatuk.

Még rugóztunk pár apróságon, majd meg kellett szakítanunk a beszélgetést. Közben ex-gazdi felhívta a lovat ajánló közös ismerőst, és – ahogy ő mondta – szó szerint tolmácsolta a szavait: az illető is értetlenül áll a történtek előtt, és nem érti, mit vártam egy 14 éves lótól, amit 300.000 Ft-ért kaptam meg. Különben is van olyan gyógyszer (konkréten: szteroid), amit beadatok a lónak és fél évig működni fog, ha meg kimegy a hatása, kapjon még egyet. Itt feltettem a kezemet és beláttam: átvertek, én meg hagytam magam.

Visszavásárolni nem fogják a lovat, mert nem tudják, milyen körülmények között volt tartva, hogyan lovagoltuk, és így milyen állapotba került, de ingyen hajlandóak visszavenni, mert ugye szeretik. Rövid mérlegelés után úgy döntöttem, hogy ha már a ló árát úgyis buktam, akkor legalább olyan megoldást keresek, hogy a továbbiakban biztonságban legyen és ne csapjanak be vele mást is, úgyhogy megköszöntem, hogy próbáltak megoldást keresni a helyzetre, és jeleztem, hogy nem élek a visszaadási lehetőséggel, hanem megoldom a problémát saját hatáskörben. A témát lezárva minden jót kívántam, ez bő három hete volt és azóta sem kaptam választ, úgyhogy részükről bizonyára ennyi. Amúgy részemről is. A tanulópénzt befizettem, a tanulságokat levontam (remélem...), a lovat besírtam egy kedves ismerős ménesébe ridegtartásba, az ex-tulajdonosokra és az ajánlóra pedig a továbbiakban nagyon, nagyon nem vagyok kíváncsi.

Sánta lovat nem etikus lovagolni, még kevésbé etikus  egészségesként eladni. Nem az a baj vele, hogy „kényelmetlen”, hanem egyrészt fájdalmai vannak, másrészt balesetveszélyes.

Egy lovat nem elég szeretni, tudni kell jól szeretni, jól tartani. Ebbe beletartozik a megfelelő takarmányozás, egészségügyi ellátás (vakcinázás, féreghajtás, fogak ellenőrzése, stb), tartási körülmények, pataszabályozás, jól illeszkedő felszerelés, és bizony, sok egyéb mellett a megfelelő lovaglás is. Ha az egyik dolog hibádzik, az már meglátszódhat a ló állapotán, és maradandó károsodásokat is okozhat. Szegény Melák az első találkozásunkkor elborzasztó példa volt arra, hogy hogy néz ki egy tartósan rosszul lovagolt ló (remek német cikk a témában), jellemzően a lestrapált bérlovak szoktak ilyenek lenni. Vannak egészségügyi problémák, amiken lehet segíteni, és vannak olyanok, amik visszafordíthatatlanok – a tulajdonos felelőssége, hogy ne jusson el a ló idáig, vagy ha igen, vállalja a következményeket. Hogy mit lehet tenni egy sánta lóval? Lehet tovább nyúzni, szteroidozni, másokat átverve használhatóként továbbpasszolni, álmodozó lovaskislányoknak örökbeadni vagy kupecekkel elcsereberélni és remélni, hogy nem látjuk viszont egy egy hirdetésben gyalázatos állapotban, mert ugye „ha nem tudom, nem fáj” alapon ha nem látjuk, hogy hová kerül, gyorsan el lehet felejteni, legalábbis a felelősség-részét. Picsogni persze lehet, hogy ejdejólóvolt, deszerettük. Lehet felelős döntést is hozni, de ez mindig nehezebb, akár lelkileg, akár anyagilag.

A lókeresési szándékom továbbra is aktuális, a nehézségek (nem vagyok mobil) továbbra is adottak, az állatorvosi vizsgálathoz továbbra is ragaszkodom (még jobban). És őszintén remélem, Melák ex-gazdái, ajánlója, és a hasonlóan gondolkodóak felismerik, hogy nem tekinthető normális állapotnak, hogy egy 14 éves ló már tönkre van vágva, de „hobbira még jó”.

Frissítés, 2017. 11. 26
.: A blogbejegyzés megjelenése után után 1-2 órán belül jelentkeztek Melák gazdái, hogy hol van a ló, vissza akarják venni. Közöltem, hogy miután 3 hete mondtam, hogy nem tudok/akarok még egy sánta lovat tartani, ők pedig nem akarták visszavásárolni, így megoldottam a problémát saját hatáskörben - a ló biztonságban van, jó helyen, ennyit tudtam tenni érte. A pénznek már búcsút mondtam, nem fogom visszaadni azért, hogy megint lovagolva legyen, ill. eladásra kerüljön máshová. Exgazdik megígérték, hogy ha visszavásárolhatják, a ló nyugdíjazva lesz és nem adják el, én annyit kértem, hogy gondolják át másnapig a dolgot, és ha akkor is így akarják, akkor legyen így. Másnap reggel jelezték, hogy továbbra is vissza akarják vásárolni, én elpostáztam az útlevelet, ők elutalták a 300.000 Ft-ot, és ma elmentek Melákért, aki az utolsó, általam készített képen (nov. 18.) így nézett ki.



* - egy kedves állatorvos ismerős jelezte, hogy 2014 március 15-től a szavatosság a teljesítéstől számított 1 év.

A hasaló cinke esete >>


vissza