Kövess facebook-on

Napló archívum

2017 (2)
2014 (4)
2013 (4)
2012 (6)

A hasaló cinke esete




A téli madáretetés érdekes és hasznos egyszerre. Az állatbaráti (és gyakorlati) oldaláról nem is ömlengenék sokat, az érdeklődő nagyon jó leírást talál az mme.hu oldalán.

Én is belekezdtem a madáretetésbe, és ezzel párhuzamosan a "birdspotting"-ba, mikor is  számolom, hogy az etetőnél hány madárfaj bukkan fel, és le is fotózom őket. Mi tagadás, kicsit függő lettem, de még mindig jobb, ha a fényképezőgéppel a nyakamban feszülten pattogok az ablak és Dani etetőszéke között (mert nem elég, hogy a gyerek széles vigyorral a hajába kent fél banánt, de az a dög szajkó megint rosszkor jött), mint ha mondjuk alkoholista lennék.

Gyűlnek is a madarak szépen - a leggyakoribb látogatók a széncinkék és kékcinkék, de van feketerigó, vörösbegy, őszapó,



ökörszem, zöldike, meg még pár madár, amit nem sikerült lefényképezni. A cinegék rém veszekedősek (egymást is püfölik, és a múltkor megfutamították az őszapókat), meg amúgy is pattognak ide-oda, morgolódtam is, hogy igazán lassíthatnának kicsit.

No, ez megtörtént. A szobában álltam, épp az ablaküvegre tapadva figyeltem az etetőbázis öreg diófán zajló eseményeket, mikor is egy kék cinege - aki alighanem nemrég látta a Madarak című filmet, és inspirálónak találta - felröppent az etetőről, és teljes gőzzel az ablak felé repült. Szinte lassítva láttam, ahogy dacos csücsörítéssel, elszánt, merev tekintetét az üvegre szegezve száguld, majd átvillan csipetnyi madáragyán, hogy ez így mégsem lesz jó, félrerántaná  a kormányt, de már késő - a rémülettől hatalmasra kerekedett szemekkel, csőrére fagyott néma sikollyal, a csekélyke cinkemérethez képest hatalmas csattanással az ablaknak vágódott, majd élettelenül lezuhant a reggel esett hóba. Az ablakba csapódást a túloldalról, mintegy 15 cm-es távolságból volt szerencsém végignézni, úgyhogy hatványozottan szívrohamot kaptam, aztán összeszedtem magam, és kimentem megnézni, mi maradt szegény jószágból.

Arra számítottam, hogy elpusztult, de élt, kábultan pihegett a hóban.



Figyelem - ha ezt látod, akkor a cinke jó eséllyel nem hóangyalt csinál, hanem ablaknak repült.

Óvatosan felvettem - ránézésre kevéssel megúszta az ütközést, meg tudta magát tartani, nem imbolygott, nem lógott semmije,



úgyhogy némi töprengés után úgy döntöttem, nem viszem be a házba rehabolni, hanem felültetem az etetőfa egy macskabiztos pontjára, és a szobából majd szemmel tartom.


Parus caeruleus hitchcocki

Így is történt; okosan-ügyesen (és persze bódultan) elüldögélt az ágon, én pedig nem tudtam megállni, hogy ne készítsem el életem alighanem legközelebbi cinkefotóit. És még lájkoltam is.



(Mentségemre szóljon, hogy cinkés szelfit nem lőttem, pedig lehet, hogy divatot teremtettünk volna, és minden trendi fiatal ájult cinegék után kutatna a csupaüveg irodaházak tövében.)

Jó fél órán keresztül ott maradt, ahol hagytam, nem próbált meg arrébb lépni sem, csak a fejét forgatta néha. Már pont arra gondoltam, hogy mégis be kellett volna hozni, és kimegyek érte, amikor felbukkant egy macska. Ettől a beteg egyből felélénkült annyira, hogy átreppent egy pár méterrel arrébb lévő, sűrűbb bozótosba, ahol sikeresen ágat ért,



majd pár perc múlva az ablakot nagy ívben kikerülve, épségben elrepült. Remélhetőleg többé nem kopogtat be, de azért kicsit sajnálom, hogy a sok kék cinege közül nem fogom felismerni.

Kiegészítés: az ablakunk finoman fogalmazva nem az a tipikus madárcsapda-ablak, de mégis megtörtént a baleset; okokról, megelőzésről, ill. a sérült madarak ellátásáról (is) nagyon jó cikk található az MME honlapján, amit ezúton is ajánlok alaposabb átböngészésre.
<< Egy tanulságos lóvásárlás története Napsütötte képek a lószágokról >>


vissza