Kövess facebook-on

Napló archívum

2017 (2)
2014 (4)
2013 (4)
2012 (6)

2013.01. 26. Egy potenciális új kedvenc, az olajpasztell




Jópár eszköz van a rajzolásban-festészetben, amit még nem próbáltam ki. Van, amihez a hozzávalók hiányoztak (pl olajfestés, akril), van, amihez a lelkesedés - ez utóbbi kategóriába tartozott az olajpasztell is, aminek a puszta emlegetésétől is irtóztam a gyerekkori krónikus zsírkrétaiszonyom miatt.

Talán már említettem, hogy letettem a nagyesküt: 2013-ban behozom azt a csekély 6-7 éves lemaradást, amit sikerült rajztéren felhalmoznom, és rendszeresen, sokat fogok rajzolni, kipróbálok új technikákat, ésatöbbi. Újévi fogadalmak terén januárban nem nagy dolog azt mondani, hogy eddig sikerült betartani, de azért én örülök... Szóval ihletgyűjtésre, tanulásra és az énisrajzolniakarok-életérzés gerjesztésére beszereztem pár témába vágó könyvet, és addig-addig nézegettem, míg összeszedtem minden elszántságomat, és a karácsonyra kapott művészellátós utalványokat (ezúton is köszönet a szponzoroknak) beváltottam, többek között egy doboz olajpasztellra.



Nem apróztam el, a hiper-szuper (és ennek megfelelően drága) Sennelier márkát választottam, hogy garantáltan minél messzebb kerüljek a már emlegetett zsírkrétás emlékektől. Ezeket az olajpasztelleket Picassónak fejlesztették ki, reméltem, hogy akkor nekem is megfelelnek.

Az első tesztkép egy fejből rajzolt ló; a cél szigorúan nem egy önálló rajz létrehozása, hanem a kréták kipróbálása volt. Durva akvarellpapírra készült, ami első bevetéshez nem bizonyult a legjobb választásnak, de ez szerencsére nem vette el a kedvemet a további próbálkozásoktól.
(Itt gyorsan felhívnám a szintén lórajzolni vágyók figyelmét, hogy a sok lóbarna és legelőzöld használata intenzív fasírtaspenótban-csendélet hatást idéz elő, merjünk más színeket is használni.)



Még mindig tesztelés-jelleggel két portré, immár mezei félfamentes rajzlapra:

tigris, olajpasztell, 2013

teve, olajpasztell, 2013

(a képeket nem tudtam beszkennelni, csak fotózni, szorri a minőségért.)

Ezek pedig ingres-papírra készültek:

przewalski, olajpasztell, 2013

afrikai lovas, olajpasztell, 2013

Sajnos csak az utolsó rajznál esett le a tantusz, hogy a tesztelés során elfelejtettem kipróbálni az olajpasztell-használat egyik eljárását, amely sgraffito néven fut - én a magam alázatos amatőr lelkemmel inkább karcolásnak fogom hívni. A lényege, hogy felviszek x színű réteget, arra egy y színű réteget, majd egy hegyes tárggyal - esetemben a munka hevében a kezembe kerülő körömreszelő végével - vonalakat karcolunk az y rétegbe, mely alól előbukkan x. Így készültek a szürke ló legyespöttyös felületei, ill. a nyeregalátét bordó alapon aranyszínű mintás része.

És hogy más bizonytalankodókat is olajpasztell-használatra bátorítsak: szuperül lehet keverni a színeket, nagyságrendekkel kevésbé maszatol, mint a porpasztell, és jól lehet javítani az elfuserált részeket (a szürke ló fejét vagy háromszor kellett plasztikáznom.)

<< 2013. 02. 25. - "A kék korszak" 2013. 01. 03. Karikatúrák 1996/97-ből >>


vissza