Kövess facebook-on

Napló archívum

2017 (1)
2014 (4)
2013 (4)
2012 (6)

2013. 01. 02. - Könyv(nem)ajánló 01. Giada Riondio: Első lovas könyvem




A lovaskönyv számomra kiskoromtól szent dolog. Az általános iskolától kezdve az ebédpénzt elsikkasztottam, aztán elvertem az antikváriumokban, ahol a készségesebb eladók már direkt félretették nekem a LOVASKÖNYVEKET,  így, csupacsupa nagybetűvel. Akkoriban még roppant szegényes volt a felhozatal, de így is sikerült tekintélyes gyűjteményt felhalmoznom, sőt be kell hogy valljam, a nyelvtanulásom (angol, német, francia) is eleinte kizárólag arra irányult, hogy a külföldi kincseket is el tudjam olvasni.


A lovaskönyv-imádatom némileg alábbhagyott, (azért így is jelentős), értékes-érdekes, antikvár példányokra még el-elcsábulok, de egy ideje már nem követem az újonnan megjelenő olvasnivalók hosszú sorát. Most karácsonykor viszont kezembe került 6 éves unokahúgom egyik könyve, beleolvastam, és olyan szinten felhúztam magam az ott látottaktól, hogy úgy döntöttem, időm-kedvem, ill. a rendelkezésre álló anyag függvényében átolvasok gyerekkönyveket, kiemelem az erős, vagy éppen gyenge pontokat és megírom a véleményemet. Ami természetesen nem feltétlen mérvadó, de a későbbiekben hátha segítséget, viszonyítási alapot nyújt azoknak a szülőknek, akiket önhibájukon kívül lóimádó gyerekkel vert meg a sors, és ha már olvasnivalót vesznek neki, akkor minőségit szeretnének.

Tehát az első áldozat, egyben ötletkiváltó:

Giada Riondio: Első lovas könyvem, Alexandra Kiadó, 2012, fordította: Gadácsi Veronika, 2011.


Szép példája annak, amikor egy alapvetően rossz könyvet a fordítással tovább rontanak, és az amúgy is se füle, se farka szöveg magyartalan, szakmaiatlan maszlaggá válik.

Gyors átlapozáskor már kiderül, hogy az illusztráció finoman fogalmazva heterogén. Jó fényképek váltakoznak a fajtaismertetők bénán beállított és kivágott fotóival, bár erről a gyenge pontról a botrányosan rossz szöveg szerencsére elvonja a figyelmet. A fotókon kívül rajzok is vannak, a magyarázó ábrák ócskaságát fájdalmasan kiemelik az egyes fejezetek között található gyönyörű olajfestmények Adeline Halvorsontól.

A tartalomjegyzék fejezetcímeiben már találhat gyanús jeleket az olvasó: színválaszték, nyereg és kantárszerszám, gyeplő és lábvédő.

Nem gyűjtök ki minden hibát, mert gyakorlatilag egy új könyv születne belőle. Egyszerűen nincs olyan oldal, ahol ne találna valami ostobaságot az ember (pl. a nomád népek a nyilakat "vágtázó galoppozás" közben lőtték ki), és ez még az enyhébb kategória.

A ló külső megjelenése a kedvenc fejezetem.

A ló külső megjelenését exteriőrnek, a testalkatát testfelépítésnek nevezzük.
A lovak és a pónik különböző fajtákhoz tartozhatnak, emellett a földtől a marmagasságig mért nagyságuk szerint szintén nagyon eltérőek lehetnek. A magasságot ún. mérőbottal határozzák meg. A ló külseje, illetve exteriőrje azonban egyforma.

Végül zárójeles kiegészítésként azt is megtudhatjuk, hogy

(magyarul a ló magasságának mértékegysége a "marok" - a ford.) – Persze. 1 marok = 10,16 cm, innen jön a „markos legény” kifejezés is. Nem, kedves Veronika, magyarul centiben mérnek, angolban marokban. Lovat.

A fejről szóló fejezetben a pocsék rajzra csak legyinteni tudtam, amint olvashattam a kihegyezett fülről, pofazacskóról és a fontanelláról.


Az anatómiai összehasonlítás úgy rossz, ahogy van, nem is mennék bele a részletekbe, a Papírmusztáng facebook-oldalán ki lett vesézve.


(A 2007-ben kiadott, általam írt és rajzolt, gyerekeknek szóló füzetkében ez leegyszerűsítve így nézett ki:)


Érdekességek a Színválaszték fejezetből:

sárga – (...)ha a szőrzet színe már annyira sötét, hogy a vörös szinte padlizsánszínű, akkor a példányt „szenes rókának” hívjuk (a magyarul sárgának nevezett szín eredetileg rókát jelent, így a fekete változata a szenes róka – a ford.)

A vércsederes szálkásszőrű, a palominó, albínó külön fajta, a szarugesztenye maradványujj.

Tenyésztők figyelmébe ajánlom a következő gondolatot:

Egy fajtához tartozónak tartjuk azokat a lovakat vagy pónikat, amelyeknek örökölhető testi jellemzőik (külső megjelenés, szőrzet színe, méret stb.) és jellembeli tulajdonságaik megegyeznek.

Aham, így készül a póniusz...

A lovakat meleg-, hidegvérű és félvér kategóriákra osztjuk.

Megtudhatjuk, hogy hidegvérű hideg vidékről, a melegvérű meleg vidékről származik, és tessenek megkapaszkodni, a félvér - a kettő keveréke. A fordítási gyöngyszemek ismeretében csodálkozom, hogy nem született meg a „langyosvérű” kategória.

A fajtaleírásoknál megcsodálhatjuk a már említett vicces képeket (a lovak lába általában fűcsomóban végződik), megtudhatjuk, hogy az arab telivér enyhén hátrafutó homlokkal rendelkezik, és a farka különösen magasan található, míg a nyakhossz, a gége és a nyak csodálatos egészet alkot.


A póni patával mért marmagassága nem haladja meg a 148 cm-t (pata nélkül meg max. kilóra mérik.)

A Nyereg és kantárszerszám bizsergető címmel rendelkező fejezetben nehezen tudtam értelmezni a következő részt: A kantárhoz leggyakrabban mozgatható szájvas tartozik. A szájvason keresztszárak, ún. fák vannak elhelyezve, amelyek a ló száján kívül, két oldalon helyezkednek el.

A helyes ülés első szabálya: üljünk a nyereg legmélyebb pontjára, úgy, hogy a nyereg a két combunk közt helyezkedjen el. (Az összehasonlító ábrán a lovas fordítva fogja a szárat, eme szokását következetesen megőrzi a későbbi rajzokon is.)


Több dolog kínos. Hogy az író ezért pénzt kapott, hogy a fordító ezért pénzt kapott, hogy a gyanútlan vásárlók pénzt adnak érte. Hogy a kiadó arra nem vette a fáradságot, hogy ha már nem ért a lovakhoz – ami egyébként nem bűn - , megnézesse az anyagot egy szakemberrel, aki nem csak a fordítást, hanem az eredeti anyagot is jogosan vágta volna kukába. A könyv megjelent, a szülők megveszik, a lelkes gyerekek meg nagy mennyiségű marhaságot tanulhatnak belőle.

Ezt a könyvet ingyen sem lenne szabad osztogatni. Ezzel szemben a kiadó ajánlása így szól: "Ideális a lovaglással még csak most ismerkedő fiatalok számára."

Lovas nemzet vagyunk, kérem.

 

 

 

 

 


<< 2013. 01. 03. Karikatúrák 1996/97-ből 2012. 12. 23. - Nem ló, és nem macska >>


vissza